Még a csilláron is lógtak, ahogy mondani szokták. És ez nem lepett meg senkit. A Dunakanyar Közösségi Színtér összes székét elfoglalták a zenebarátok. Jöttek Budapestről, Vácról, Nagymarosról, Verőcéről, Zebegényből, Szokolyáról, Kosdról, és még ki tudja honnan.
Például Tokióból, akinek a kedvéért mindannyian összejöttünk. Hallani akartuk Kaneko Miyuji japán-magyar zongoraművészt, aki visszatérő vendége szeretett Kismarosának, hogy ajándékozzon ismét nekünk egy páratlan zenei élményt. Sőt! Nemcsak a zene, hanem Miyuji gondolatai is nem mindennapi élményt nyújtottak. Az örömről beszélt a boldogságról, az élő zene élményének fontosságáról. Ezek mindnyájunk számára áhított értékek. Ritka pillanatok, amelyeket ritkán élünk át, éppen ezért a legértékesebbek az életünkben.
Bach, Beethoven, Mozart, Chopin és Liszt a zeneirodalom óriásai, akiknek a művei olyan szenvedéllyel szólaltak meg Kaneko Miyuji Steinway Művész tolmácsolásában, hogy mindenki azt érezhette: itt összeért a lelkünk a zene közvetítésével. Nem győzünk eléggé hálásak lenni ezért neki.
Amikor az Örömóda átiratánál leütötte az utolsó hangokat, elkaptam Miyuji zongoratanárának – Cs. Nagy Zsuzsának – az arcát. Minden zenei beszámoló elbújhat mellette. Ebben az arcban egyszerűen minden benne volt: ragyogott. Öröm, hogy eljött közénk, mint ahogy a régi tanárok közül Fazekas László, Pappné Kempf Emília, Molnár Ildikó is eljött meghallgatni a régi tanítványt. De ne hagyjuk ki Bencze Lászlónét, Jutka nénit, a Nagymamát sem, aki hasonló szenvedéllyel egyengette unokája útját a világhírig, és akit néhány képkocka erejéig fel tudtunk idézni. Jó szívvel emlékeztünk rá. Ők mindannyian hozzátettek ahhoz, hogy Miyujiból az lett, aki ma: világjáró és világhírű zongorista, zenei diplomata, aki folytatja elődei hagyományait. Ő is a zenén keresztül neveli a fiatalokat és bennünket. Vele együtt hisszük, hogy a művészetén keresztül szebb és jobb lesz a világ. Kitüntetés településünknek, hogy Kaneko Miyuji 2015 óta Kismaros díszpolgára.
Köszönet mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett bármit az estéhez. Külön köszönet a kultúra csendes szolgáinak: Kovács Krisztinának és Deák Máténak, akik a ház dolgozóiként megteremtették a koncert feltételeit, nemkülönben a sütőasszonyoknak a pompás sütikért.
A koncert az önkormányzat támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg, de a nagyszerű közönség, a komolyzene elkötelezett híveinek jótékonysági esthez nyújtott támogatása nélkül sem. Ha szabad ilyet mondani, ezen a napon Kismaros a kultúra temploma volt.
Végvári Györgyi
