Lelki egészség

0
261

A fehér fény felé – Beszélgetés Áron atyával

Márciustól Fejérdy Áron atya Kismaros katolikus plébániai kormányzója. Lelkipásztori feladatairól, valamint a testi-lelki-szellemi egészség megőrzésének lehetséges módjairól beszélgettünk. 

Áron atya, milyen kihívásoknak kell eleget tenned az egyházmegyében?

2013. óta a Váci Egyházmegye papnövendékeinek előkészítő felelőse vagyok. Ha valaki ezt a hivatást választja, az először hozzám kerül, és egy éven át együtt készülünk. A cél a mélyebb önismeret megszerzése – ebben segít a kétkezi munkavégzés, az imádság és a közösség – ráhangolódás, illetve annak felismerése, hogy valóban ez az ő útja vagy esetleg mégsem. Manapság papnak lenni egy extrém sport. Ahhoz, hogy tényleg azt képviseljük, amire meg vagyunk hívva, topon kell lennünk, leginkább lelkileg. Túl nagy a tét ahhoz, hogy hiteltelenek legyünk. Szerencsére a mostani kispapok nagyon lelkes támaszaim, még egy blogot is indítottak Vác UP (Vác Utánpótlás) címmel (https://vacup.katolikus.ma/).

Hogy érzed magad lelkészként Kismaroson?

Mint egy apa, akinek újabb gyermeke született, némi aggodalommal, de annál nagyobb örömmel tekintek a feladatra. Egyrészt kihívás számomra, hogy Verőce mellett Kismaros is hozzám tartozik, másrészt egyre inkább azt tapasztalom, hogy sokan vannak, akik elkötelezett módon élik a hitüket és szívesen tesznek a közösségért, részt vesznek a liturgiai háttér biztosításában. Nem vagyok magamra hagyva a feladatokat illetően. István atya úgy építette itt a közösséget, hogy az önállóan is működjön. Látom, hogy szükség van a lelkipásztori háttérre és igyekszem ennek megfelelni, fontosnak tartom a személyes találkozást, a meghallgatást, az odafigyelést, az egészséges lelkületre való törekvés támogatását.

Ki számít lelkileg egészségesnek?

A lelki egészségünk leginkább a kapcsolatainkban mérhető. Hívő emberként nézve ez három szinten mutatkozik meg. Az első az Istennel való kapcsolat, hiszen tőle kapunk mindent, ez az alap. Ebből fejlődik ki az önmagunkhoz való viszonyunk, a helyes önértékelés, amely ellentéte a gőgnek és a kisebbrendűségi érzéseknek is. A harmadik, hogy békével és szeretettel tudjuk megélni az emberi kapcsolatainkat akkor is, ha mindez nem működik küzdelmek, konfliktusok nélkül.

Hogyan lehet túlélni a rengeteg stresszt és negatív információ-áradatot, amely az ember minden pillanatban éri?

Az egészséges lélek egészséges életmódot, egyensúlyos életvezetést igényel, és ebbe beletartozik a testi egészségünkkel való törődés is. Eleget enni, inni, pihenni és mozogni – a biológiai szükségleteket szintén fontos helyre sorolnám. Közhely, hogy „ép testben ép lélek”, de van benne igazság. 

Lényegesnek tartom a lelki táplálkozást is. Ha a fizikumunk jelez, arra rendszerint reagálunk. A lelkünk jelzéseire éppen annyira oda kellene figyelnünk. Számunkra, keresztények számára ez az imaéletet jelenti, az Istennel való kapcsolat folyamatos keresését és az abban való növekedés szándékát. A lelki táplálkozás és a lelki egészség a szeretet dimenziójáról szól. A saját szeretetünk idővel kifogy, tehát kell valaki, aki ezt újratölti, pótolja. A teremtett dolgok végesek, nem alkalmasak erre, még egy emberi kapcsolat sem. Ha a szeretet dinamikájában élek és oda tudom magam ajándékozni a másiknak, egyúttal pedig a másikat ajándéknak tekinteni, akkor ez egy állandó töltést jelent, de ehhez találkoznunk kell magával a szeretettel. János evangéliumában ez áll „Isten a szeretet”.

A szellemi háttér hol játszik szerepet?

Ez a harmadik pillér, a szellemi táplálkozás. Sokat küzdök azért, hogy jusson időm olvasni. Ha fáradt is vagyok, naponta néhány percet igyekszem könyvekkel tölteni. 

Te magad használsz valamiféle emberi fogódzót a hétköznapokban?

Fontos támasz számomra a Fokoláre lelkiségi mozgalom, amelyhez kötődöm. Az alapító, Chiara Lubich úgy képzelte, hogy a tiszta szeretet, ami Istentől árad, a fehér fény, amelyet a prizma a szivárvány hét színére bont. A hétköznapokban, ha szeretetben igyekszem élni, ennek a hét színnek kell, hogy megfeleljek, ezeket kell egyensúlyban tartanom. A piros szín azt jelenti, hogy osszak meg mindent másokkal, ahogyan az első keresztények tették. Ez egyfajta vagyonközösséget jelent, illetve azt, hogy amim van, az nem az enyém. Ez hatalmas belső szabadságot ad. A második szín a narancs, ami az szimbolizálja, hogy az örömről, amit Istentől kapok, adjak hírt, de nem propagandaként, hanem személyes odafordulással. A sárga az Istenkapcsolat, a szeretetben való töltődés, az imaélet. A zöld a testi egészség színe, a betegségek megelőzése. A kék a harmóniát jelenti, azaz törődjek magam és környezetem rendezettségével hogy ajándék lehessek mások számára. A sötétkék a bölcsességet szimbolizálja, és a szellemi táplálkozást, az állandó tanulást jelenti. Az utolsó a lila, a kommunikációt jelöli, vagyis azt, hogy éljek azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a kapcsolataimat tartani, ápolni tudom. Ez a hét szín és a hozzájuk rendelt jelentés, amely számomra sokat segít abban, hogy egyensúlyban tudjak maradni, vagy legalábbis folyamatosan afelé törekedjek.

Révuti Norbert