A XV. Janikovszky Éva Meseíró Pályázatra 538 pályamű érkezett, ebből mintegy 30 gyereket díjaztak. Különdíjat nyert Győrffy Dóri 11 éves kismarosi kislány, aki Vácra, a Karolina Katolikus Általános Iskola, Székesegyházi Kórusiskola és Alapfokú Művészeti Iskolába jár. A pályaműveket először a váci könyvtárosok zsűrizték, ők küldték tovább az Országos Szabó Ervin Könyvtárba. Ott a szakmai zsűri is – Dr. Szepesi Erika irodalomtörténész és Bartos Erika írónő – értékelte a meséket.
Olvassák szeretettel a díjnyertes mese rövid részletét.
Győrffy Dóra:
A szivárványon túl (részlet)
“…Másnap csak Piszkével volt, sétáltatta, játszott vele, mesélt neki. De Piszke nem akart enni ezen a napon se. Róza reménykedett és imádkozott Istenhez, hogy megmentse a kutyáját a haláltól. Hajnalban arra ébredt Róza anyukája, hogy bőg a lánya. Piszke próbált boldog lenni, de nem ment neki. Ez így ment 3 napig, nem evett továbbra sem semmit. Róza tudta, hogy már csak pár napja van hátra Piszkének. Az utolsó napon elmentek egy mezőre sétálni. Csicseregtek a madarak, lenge szellő fújdogált. Piszke nem is sejtette, hogy utolsónak lép erre a mezőre. Nem tudta, hogy ma játszik utoljára és, hogy ma iszik utoljára. Utoljára járt a Földön, az utolsó pillanat mikor elaludt este Róza mellett volt. Csak azt érezte, hogy egy fényes fény elviszi egy rétre többi kutya mellé, akik mind játszottak. Reggel Róza keltegette Piszkét: „Hahó, Tündérem, Bogaram…”- utána rájött, hogy
meghalt. Elkezdett ordítani és bőgni. Anyukája vigasztalta és vigasztalta… Amikor temették Piszkét, halk kutyaugatás hallatszott. Még a szomszédok is átjöttek siratni Piszkét. Egy hét múlva nőtt egy nefelejcs Piszke sírján. Egyszer, mikor Róza és
anyukája Piszke sírját nézték, megkérdezte Róza anyát: Hová kerülnek a kutyák, mikor meghalnak? Anyukája ennyit mondott: „A szivárványon túlra”- és különös, tényleg volt akkor egy szivárvány…”
