Mi lesz a gyerekeinkkel? – avagy egy szülő nyílt levele a suliügy kapcsán

0
1190

Gondolat / ébresztő!!!
Néhány napja tudtuk meg szülők, hogy az iskola intézményvezetői megbízására kiírt
pályázatot nem a jelenlegi intézményvezető nyerte (?) el.
További információk szerint, a megbízott intézményvezető nincs birtokában a szükséges
végzettségnek. (Ezek részinformációk, amiket az osztályfőnökök tájékoztató levele
tartalmazott.)

Szülő vagyok, akinek a gyerekei ebben az intézményben tanulnak.
Mellékszál, de nem elhanyagolható, hogy én is pedagógus vagyok a kihaló félben lévő mat-fizesek közül, így más szemszögből is látom ezeket a folyamatokat. Több intézményvezetővel is dolgoztam együtt, mindegyik más és más erősséggel, gyengeséggel rendelkezik, ám a közvetlen munkatársaik nélkül nehéz dolguk lenne.
Amit most érezni a tantestület egy-egy tagjának a reakciójából az alapvetően gyász, pánik,
düh, bizonytalanság, lemondás, reménytelenség. (Ez jelen helyzetben
természetes, a bizonytalan helyzet még bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb lett.)
Kérnek minket támogassuk őket.

Támogatom őket, de miben kérik a szülők segítségét?
Amíg a tantestület nem tisztázza egymás között mi a cél, mit akarnak/kit akarnak/hogyan akarják, addig ez a támogatás hiábavaló, csak egy üres ígéret, amivel már tele a padlás (is) mindenkinél.
Amíg a szülők nem tudják mi az irány, addig felbolydult hangyabolyként keresik a kiutat
egymáson taposva, pánikolva kérdezik „Mi lesz a gyerekkel?”.

Az iskola nem pusztán egy épület, sokkal többről van itt szó!
A következő hasonlat ugyan nem tökéletes, de jól szemlélteti az iskola belső rendszerét,
induljunk ki az emberi szervezetből:
A csontok, szervek = tanárok mindegyiknek meg van a maga saját szerepe, adott szerkezettel, formával, funkcióval, feladattal, amit ő tud ellátni.
Az inak, szalagok, izmok, idegrendszer = tanárok egymás közötti közvetlen és közvetett
kapcsolata, a centrummal közvetlen kapcsolat. Ha kell egy-egy tanár egy-egy funkciót
ideiglenesen át tudjon vállalni – HA KELL.
Mindezek működéséhez, működtetéséhez, összehangolásához szükség van egy központra. A centrum létesít kapcsolatot a “külvilággal”, kommunikál. Veszi az ingereket, reagál, stratégiát dolgoz ki.
A centrum nagysága, összetétele, minősége – az, hogy egy vagy több főből álló csoport, külsős vagy belső tagokból áll – mellékessé tud válni, ha a tantestület egységet alkotva, egymást és önmagukat ismerve, egymás és önmaguk képességeit jól ismerve és elismerve,
összehangolva, önszerveződve egy adott célt kitűzve, létrehoz egy JÓ ISKOLÁT.
Nem az igazgató egy személyétől lesz egy iskola jó, hanem a közösségtől. A közösségben
lévő potencia az, ami létrehozza a JÓ ISKOLÁT.
Az igazgató elősegítheti ezt, gyorsíthatja, fejlesztheti ezt a folyamatot.
Az igazgató biztosítja a törvényes működéshez szükséges feltételeket.
A hangsúly a törvényes szón van.

Az intézményvezetői kinevezéshez (határozott idejű megbízáshoz is!) az oktatási törvény
előír szükséges feltételeket. Ez azt jelenti, hogy ennek hiányában az adott személy nem
bízható meg az intézményvezetői feladatok ellátásával.
(Egy kivételt enged meg a rendelet: ha a kiírt pályázatra kizárólag megfelelő végzettséggel nem rendelkező személy pályázott.)
De felmerül a kérdés, mi van akkor, ha nincs eredményes pályázat? Nincs a tantestületben
szükséges feltételeknek megfelelő tanerő? Ha van, de mégsem őt akarják kinevezni?
A törvényalkotó erre is gondolt, a helyzetet az iskolai SzMSz-re támaszkodva oldja fel. Ebben egyértelműen szerepel, kinek/kiknek a feladata az intézményvezetői feladatok ellátása, abban az esetben, ha az intézményvezető valamilyen oknál fogva nem tudja elvégezni a feladatát. A helyettesítés időtartama akár a következő pályázat lezárásáig tarthat és a törvényi előírásnak is megfelel és olyan személy vezeti az irányítja az iskola életét, akinek tapasztalata, gyakorlata van a szervezet irányításában.
(Jelen esetben ez szabályszerű és tapintatos, megkockáztatom, a tantestület számára is
elfogadható döntés.)

Visszatérve a KÖZÖSSÉGRE: szükség van, nagy szükség van a közösség megtartó erejére. A jó iskolai közösség nem áll meg az iskola falain belül. Az iskolai közösség nem csupán a
tantestület és a diákok zárt halmaza. A jó iskolai közösség alapja, évtizedekig éltető ereje tud lenni egy erős, megtartó, elfogadó településnek. Egy olyan közösségnek, amiben mindentől függetlenül (szokásostól eltérő megjelenés, habitus, vallási felekezet…) el tudják ismerni egymás szaktudását, képességeit és a közös célt szem előtt tartva együtt tudnak gondolkodni, munkálkodni a településért.

Bízom abban, hogy a falu közössége jó példával jár elöl és támaszt nyújtó patrónusként most sem hagyja magára az iskola pedagógusait.
Bízom abban, hogy a tantestület felmérve a kialakult helyzet komolyságát ebben a
bizonytalan helyzetben, jó példát és helyes irányt tud mutatni a szülői közösségnek és ezzel az egész falunak is.

Szülőként, remélem egyértelmű választ kapunk:
MI LESZ A GYEREKEINKKEL?

 

Pozsega Kinga