Mi lesz veled kismarosi Duna-part?

0
1053

Eladóvá vált a kismarosi Duna-part egy szakasza. A magántulajdonban lévő területet árulja egy ideje a tulajdonos, most egy civil kezdeményezés azon dolgozik, hogy a polgárok  bevonásával valamilyen formában előteremtse a pénzt, a területet megvásárolja, majd önkormányzati tulajdonba adja. Nagyjából a beton lejárótól az árokig tartó szélességben, a kerítéstől a Dunáig tartó terület érintett. Vizuálisan ez a mórickarajz ad hozzávetőleges képet:

Inkriminált partszakasz jelölése pirossal a Google térképén (a szerző képkivágása és jelölése)

A Duna-part egységéért aggódó kismarosi, Makáry István által indított projekt célja, hogy ne fordulhasson elő, hogy például a közösség elől elzárt, elkerített területtel szembesüljünk, ha lemegyünk a víz mellé – de hogy ezt hogy is lehetne jog szerint végigvinni, azt még nem lehet tudni.

Miért nem az önkormányzat veszi meg?

Az ügy nem előzmények nélküli. Két évvel ezelőtt a tulajdonos megkereste a kismarosi vezetést, hogy felkínálja megvételre az egyébként mindenki által használt magánterületét. Az egészen a vízpartig, sőt talán még a vízbe is kicsit belógó telekrészletet húszmillió forintra tartotta. A képviselőtestület akkor szavazott róla, de úgy ítélte meg, hogy ennyi pénzt se kifizetni nem tudna a település, se nem ér annyit valójában a telek. Két évvel ezelőtt tehát nem lett Kismaros köztulajdona a telek. Az eladási szándék azonban nem változott.

Miért is adja el a tulaj?

Egy közterületként használt magántelekkel elég sok a tennivaló. Ahol sok az ember, ott megjelenik például a szemét, érhet baleset valakit, az ott lévő növényzet se nyírja le magát. Ezekről a tulajdonosnak kell gondoskodnia, akkor is, ha a telke körbekerítetlen.

A kismarosi Duna-part ezen részletét az elmúlt években a tulajdonos saját költségén tartotta rendben – hangzott el azon a beszélgetésen, amit a partszakasz megvásárlásáért létrehozott akció ötletgazdája, Makáry István hívott össze. Mintegy harminc érdeklődő gyűlt össze, akik a többi között a Duna-partunkat lelkesen gondozó, a sorsára odafigyelő Csadó Zoltántól megtudhatta, hogy a tulaj a fákat például megtartotta, mikor a szakasz többi részén azt kivágták. A hatalmas növényeket megnyíratta, hogy a legkevesebb veszélyt jelentsék az oda látogatókra, a bokros, dzsindzsás részt kipucolta, a szemetet (a szemetünket) rendszeresen eltakarította. Úgy alakította a könyezetet, hogy a partszakaszunk szép maradjon. Használható. Ez azonban költséges tevékenység és folyton megújuló feladatok egész sorát foglalja magában. Ugyanakkor még a legóvatosabb fogalmazás mellett sem kapott érte egyetlen jó szót sem. A dolgot természetesnek vette mindenki, aki arra járt, miközben a közösség örömét egy magánszemély biztosította. Van az a pont, amikor az erre fordított erőforrások elfogynak. Energiában, időben vagy anyagiakban – magyarázta a területet gondozó Csadó Zoltán.

Mi lesz itt, ha eladják? 

Azt nem tudni, hogy mi lesz a terület sorsa, ha más magánszemély kezébe kerül, de azért elképzelések vannak – ezt már Makáry István a Kismarosi Duna-part pártolói csoport ötletadója mondta el a kedd estére szervezett élő találkozón. Az is lehet, hogy sokkal kevesebb figyelmet kap, az is, hogy körbekerítik, de az is lehet, hogy az új tulajdonos más módon hasznosítja. Ami a leginkább aggasztó Makáry szerint az az, hogy a közösség elveszítheti a partszakasz egy részét. Állítólag van érdeklődő vevő és az a hír járja, hogy a terület ára mostanra több, mint kétszeresére, negyvenmillió forint feletti összegre duzzadt.

Jesszumpepi, erre sose dobjuk össze a pénzt!

A Duna-part közösségi tulajdonba vételének kezdeményezői szerint egyelőre nincs megfelelő jogi forma arra, amire készülnek – tehát nincs olyan szervezeti forma, ami egy lakossági gyűjtésből befolyó pénzt úgy tud továbbadni egy állami szervezetnek (jelen esetben az önkormányzatnak) területvásárlásra, hogy a pénznek kitaposott és költségmentes útja legyen. Amiben hisznek, hogy a közösséget bevonva, a tulajdonos és az önkormányzat, esetleg a helyi országgyűlési képviselő bevonásával közösségi tulajdonba vehető a terület. Az alapító Makáry jelenleg azon dolgozik, hogy megfelelő támogatottságot kapjon az ügy, illetve felmérje, hogy mik a lehetőségei a közösségnek – legyünk akármennyien is.

A hozzászólók többsége kiállt a partszalasz közösségi tulajdonba vételéért, volt aki a korábbi tapasztalatait osztotta meg a hasonló besorolású telkek megvásárlása kapcsán, volt aki újabb bevonható támogatói kört vagy könnyen felhasználható pénzgyűjtési formát ajánlott.

Az eseményt összegző facebook-bejegyzésben a szervező Makáry István pontokba szedte az összegyűlt tapasztalatokat. Mint írja, az biztosan tudható, hogy a 0139/5-ös telek mezőgazdasági területnek minősül, így mint minden termőföld adásvételt a Szakhatóság kell hogy jóvá hagyjon. Bíznak abban, hogy mezőgazdasági értelembena teleknek kisebb az értéke a megjelölt sok tízmilliós vételárnál.
Szintén fontosnak tartja, hogy a partszakasz sorsának rendezésében a tulajdonos, a kismarosiak és az önkormányzat is jól járjon. Utóbbinak egyébként lehetősége van telekszomszédként kivásárolni a területrészt, ez lehet a leginkább járható út a Duna-part egyben tartására. A végső cél, hogy az önkormányzat birtokolja a telket és az a közösségé maradjon – végső soron ehhez adnák össze a Duna-part barátai a szükséges összeget. Makáry azt is írja, hogy

„a jelen lévő 30 ember minimum 1.350.000 forint adományt kínált fel, és kb további 170 embert képesek bevonni a támogatók sorába. Így a válaszadók alapján, 200 adakozó esetén nagyjából 7.500.000 forint adomány gyűjthető, ami elképesztően sok pénz! És ez még „csak” 200 ember, ennél sokkal többet is meg tudunk szólítani!”

A civil kezdeményezés kitalálója annak ellenére bizakodó, hogy ez az összeg egyelőre a töredéke annak, amiről a gyűlésen beszéltek. Azt írja, hogy szerinte lehet találni optimális megoldást, ehhez azonban elszántságra és közösségi akaratra van szükség.

A kezdeményezésről bővebben ebben a nyilvános facebook-csoportban olvashatnak.

Lakatos Péter