(Műv)Házunk tája

0
1037

Hosszú évek óta gondoskodik a szórakozásunkról. Ő a falurendezvények szíve-lelke. Mindenki ismeri a nevét, de a munkájáról keveset tudunk. Pálmai-Burik Évivel a karácsonyi vásár szegfűszeg- és vaníliaillatú forgatagában beszélgettem.

burikevi2
Pálmai-Burik Évi – Fotó: Révuti Norbert

 

  • Mióta is vagy a Művelődési Ház élén?
  • Épp most novemberben volt hét éve. – mosolyodik el, miközben rutinosan kavarint egyet a vaníliás tejsodón. Ma délelőtt már odalett egy fazék, mivel a rengeteg teendő közepette elfeledkeztek róla. Nem is csoda, hiszen rengetegen vannak a vásáron, és a sok apró-cseprő kérés mind Évit találja meg, ezer felé figyel.
  • 2007-ben kidolgozott munkakör vártl?
  • Különösebb koncepció nem volt, sőt, én sem kész tervvel érkeztem. – meséli. – Inkább azt tartottam szem előtt, hogy minél szélesebb korosztálynak kínáljunk programokat, a helyi igényekre szabva. Ezt azóta is tartom, többnyire sikeresen. A kudarcokból pedig, fel kell állni, és újra kell kezdeni, a visszajelzések figyelembe vételével.
  • Októberben új faluvezetés került Kismaros élére. Látsz változást a saját munkádra leképezve?
  • Korábban is maximális elvi támogatást kaptam a kitalált programokhoz, a szűk keresztmetszet mindigis az erre elkülönített költségvetés volt. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy a művelődési ház jól működjön, tartalmat tudjunk kínálni, és kielégítsük a falu igényeit. Van egy éves összeg, amiből gazdálkodhatunk, ennek csekély része fordítható csak programokra, a többi a rezsire, illetve a bérekre megy el. Pályázni kellene, de annyira kevesen vagyunk, hogy erre már nincs kapacitás. Pedig rengeteg jó pályázat van, tavaly a Marus napi pályázaton például kétmillió forintot nyertünk, ebből lett a mobilszínpad is. A rendezvényeinkre – ahogy a maira is – árusokat hívunk, és az ő minimális helypénzükkel kiegészítve próbáljuk könnyíteni a költségvetést.
  • Gondolom, nem kevés embert mozgat meg ez a háttérben…
  • Állományban nagyon kevesen vagyunk, de a közmunkaprogramnak köszönhetően kulturális közfoglalkoztatottakat és közmunkásokat is kaptam, így vagyunk most épp tízen. Ez rövid távon jó, hosszú távon viszont egyáltalán nem, mert nem tudunk egy teljes évet összeállítani, hisz ki tudja, jövőre hány emberre számíthatok a most megtervezett programok kivitelezésénél.
  • Mi lenne az ideális?
  • Ha a státuszainkat növelni tudnánk, és főleg, ha szakmabeli segítségem lenne. Egy friss ember mindig új ötletet hoz. Most a művész vonalat szeretném erősíteni: kijelölni egy szombatot, amikor kiállítás megnyitók vannak, koncertekkel, aztán rá két hétre mondjuk egy író-olvasó találkozó… Szóval valamiféle ritmust kitalálni a rendezvényeknek. Mostanában rengetegféle programunk van, és ebben látom a fő feladatot, hogy ezt jobban is összefoghatnánk: ne legyen ennyiféle esemény, hanem legyen egy nagy, közös.
  • Az IKSZT Ház kínálata mennyiben más?
  • Itt a “művházban” sok csoportfoglalkozás van, ami igényli a nagytermet, emiatt délután négytől este nyolcig minden hétköznap teltházas. Az IKSZT- ben több kisebb terem van, ezért próbáltuk a szolgáltatókat oda elhelyezni. Van pszichológusunk, természetgyógyászunk, logopédusunk, babatornánk, zenebölcsink, bébiklubunk… Sokféle a program és a szolgáltatás is, ennek megjelenítésére találtuk ki a Programfüzetet, amit havonta eljuttatunk minden postaládába – illetve ugyanezeket az eseményeket meghirdetjük a Facebook oldalunkon is.
  • A kismarosiak tudnak segíteni a feladataidban?
  • Mindenképpen. A közfoglalkoztatottak mellett vannak önkénteseink is, akiket például havonta egyszer kell riasztanom, hogy ugorjon be segíteni pakolni, vagy épp ügyelni. Igenám, de az önkéntesség sem szól egy életre való elköteleződésről, hiszen mindenkinek változhatnak az életkörülményei, így ezeket az embereket folyamatosan keressük. Ezen kívül a pozitív és negatív vélemények mindig jól jönnek, az igényekkel mindenféleképpen keressenek meg, mert csak akkor tudjuk kiszolgálni azokat, ha tudunk róluk. Nagyon szívesen nyitunk minden irányban, amire tényleg van igény. Vagy ha valaki szívesen tartana előadást valamiről, vagy zenélne itt, azt is szeretettel várjuk.Nézem Évit, ahogy átéléssel mesél a munkájáról – és belegondolok, hogy egy csibész kislegény anyukájaként nem lehet könnyű összeegyeztetni mindezt a családdal.
  • Hát… a családom tudna erről inkább mesélni, hogy ez mekkora szervezést igényel. Nehéz összeegyeztetni, hogy anya éppen nem ér haza fürdetésre, vagy este tíz előtt nem várható. Egy művelődési ház életében éppen az esti órákban történnek a fontos dolgok, meg éppen a hétvégéken, az ünnepeken… Amikor mások pihennek, és a családjukkal vannak. Úgyhogy mi másként szervezünk.
    Nagycsaládból származom, ahol mindig is anyukám fogta össze a rohanós hétköznapokon túl a testvéreket – most is Ő az, aki gondoskodik róla, hogy le tudjunk ülni mindnyájan együtt is az asztalhoz, és beszélgessünk egy jót.Szívből kívánom, hogy ez most Karácsonykor is így legyen!

Liebhardt Petra