Sűrű napok zárták az elmúlt 2 hetet a Kismarosi Művelődési Ház életében. Régen látott, a
kultúra szinte minden ágára kíváncsi vendégsereg fordult meg itt. Részleteiben lehetetlen
megvilágítani, hogy mi miért volt érték és élmény, inkább csak az átélt benyomásokról lehet beszámolni.
1. Barcarola koncert
Muzsikus vendégeink a maguk magas színvonalán várták a zeneszerető embereket
április 19-én. Kostyál Péter (hegedű) a Tokkal-vonóval programsorozat művészeti
vezetője, Gulyás Emese (hegedű), Fekete Zoltán (brácsa) és Martos Attila (nagybőgő)
többek között Vivaldi, Rossini, Leopold és más népszerű szerzők darabjaival
érkeztek hozzánk. Igazán ideillő zenedarab volt Antonio Vivaldi A négy Évszak című művéből a Tavasz című tétel volt a legismertebb, ráadásul igen aktuális:
Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.
Egyetértünk a kvartett hangversenyre invitáló soraival: „gyönyörű
Kismaros tavasszal (is!), megéri oda kirándulni!”
Természetesen a nagyszerű muzsikáért jött elsősorban a közönség, és mint már
megszoktuk, vastapssal jutalmazta a kiváló zenészeket. Várjuk Őket szeretettel máskor is!
2. Sváb hagyományőrző délután-Mesélő házak
Másnap, április 20-án a sváb hagyományőrzésen volt a fő hangsúly.
Fafaragó kiállítás, gyerekkórus, faluismertető séta, nemzetiségi táncok, és vérbeli sváb zenekar által játszott talpalávaló adta meg a nap hangulatát. A Mesélő házak című programról szeretnék részletesebben beszámolni.
Most a Duna mentén fekvő régi utcákat, házakat céloztuk meg. Mai szóval azt mondanánk, hogy a séta interaktívra sikeredett, hiszen a résztvevők hozzá tudtak tenni a házak meséihez, a hallgatóság örömére. Így tudtuk meg János bácsi kisvonatának a titkát, a Walcz-árok nevének az eredetét, és azt is, hogy mit jelent a népi szólás: a borsót úgy kell ültetni, hogy meghallja a déli harangszót. Nagy volt az érdeklődés, 45-en vettek részt a
sétán, idősek, felnőttek és gyerekek.
3. Zsolnay-kiállítás
A programsorozat legizgalmasabb napja a Zsolnay-kiállítás volt. Talán azért is, mert a kiállított tárgyakhoz sok kismarosinak volt köze, hiszen ők adták kölcsön féltett porcelánjaikat. A hétköznapi tárgyak mellett helyet kaptak az eozinnal bevont díszek, a Mátyás templom cserepei mellett a nagymarosi iskola Zsolnayval díszített homlokzatának a darabjai, míves készletek, ritka bögrék. teás és kávéskészletek is.
A kiállítás-megnyitó után megtekinthettük Nagy Andrea, művelődési ház vezető dokumentumfilmjét a Zsolnay-család kisemmizéséről, kitelepítéséről és
szétzilálásáról. Szívszorító élmény volt.
Az est fényét emelte, hogy a ma is élő családtagok közül Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia és Mattyasovszky-Zsolnay Eszter is jelen volt, illetve eljött a Zsolnayval díszített épületek műértője, Vízy László is.
A kiállítás sajnos rövid ideig maradhatott nyitva, hiszen az értékes porcelánok nagyon törékenyek és állandó felügyeletet igényeltek. Aki látta, örömmel fedezte fel újra ennek a magyar porcelánnak és fajansznak a szépségét.
A Zsolnay-örökséget így méltatta valahol egy írás:
„Az eozin Éószról, a hajnal istennőjéről kapta a nevét. Minden egyes alkotás megismételhetetlen, különleges és egyedi. A máig titokként őrzött technológia által születő, fémes csillogású, zöld, lila, piros és a szivárvány minden színében irizáló termékek tették Zsolnay Vilmos nevét feledhetetlenné, a gyárat pedig világhírűvé.”
Egy mondat még ide kívánkozik. Elképesztő fogadással várta a ház a vendégeket: nemcsak ízre, hanem látványra is példátlanok voltak a feltálalt ínyencségek.
Köszönjük a szervezőknek ezeket a pompás, szívet-lelket melengető együttléteket. Újból bebizonyosodott, hogy a kismarosi emberek igényesek, szeretik a szépet és a minőséget. Különösen igaz ez akkor, ha közük is van hozzá, és hasonló ízlésűek között tölthetik a szabadidejüket.
vgy
