A Börzsönyben a hiúzok mellett időről-időre néhány kóborló farkas is felbukkan. E nagyragadozók nyomainak megfigyelésére a tél a legmegfelelőbb időszak. A friss hóban időnként akár a turistaösvények mentén is találkozhatunk a börzsönyi tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő állatok nyomaival – írta januárban a Duna-Ipoly Nemzeti Park weboldala.
Az erdőnek jót tesz a nagyragadozó
Mint írják, a fokozottan védett nagyragadozók jelenléte természetvédelmi szempontból mindenképpen pozitív, hiszen elősegíti az erdei ökoszisztéma természetes folyamatait. A faj védelme szempontjából kiemelt fontosságú feladat, hogy felmérjék, pontosan mely területeken is fordul elő.
Összhasonlításként közzétettek egy nyom-mintát, amelyen megfigyelhetjük a két állat nyomainak különbségeit.
Egy anyakoca veszélyesebb
A vadon élő farkas nagyon óvatos állat, és kerüli az embert, emiatt aztán kicsi a valószínűsége, hogy a turistautakon járva találkozunk vele – nyugtatja meg az olvasót a Duna-Ipoly cikke. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor nem kell félni attól, hogy megtámadja az embert, ugyanis a farkas nem tekint zsákmánynak bennünket. Számunkra a farkasnál jóval nagyobb veszélyt jelenthet egy malacait védő vaddisznó koca, vagy egy kóbor kutyákból álló falka.
A Nemzeti Park egy nyáron rögzített videót is megosztott a börzsönyi farkasról
