Banduk bácsi a százszorszépektől pöttyözött réten bandukolt, közben vidáman ropogtatta az imént szerzett jókora piros almát. A hajnal még éppen csak pitymallott, az apró virágok lassan felemelték fejüket és sorra bontogatták ki szirmaikat. Banduk bácsi leült a mező szélén lévő kőre, és egyenként megszemlélte a körülötte nyiladozó százszorszépeket, valóban szépek-e. Egyiket-másikat talán százszor is megnézte, és mind a százszor szépnek találta őket. Úgy gondolta, miután megette az almát, szed belőlük egy kis csokorral Juliskának, a kisunokájának. A kislány minden bizonnyal még aludt, nem úgy a szomszédos tanyán lakó kisfiú. Norbika kiabálva szaladt felé.
– Banduk bácsi! Banduk bácsi! – Kipirulva érkezett az öreghez, akinek még idejében sikerült az alma maradékát a mellénye zsebébe rejtenie.
– Nocsak, Norbika, te ilyen korán fenn vagy?
– Szerettem volna lefülelni az almatolvajt – jelentette ki harciasan a kisfiú.
– Miféle almatolvajt? – tettetett értetlenkedést Banduk bácsi, és megtapogatta az oldalán lógó tömött tarisznyát.
– De hát már mondtam neked, Banduk bácsi! Valaki lopja az almánkat.
– Nem inkább te eszed meg? – kacsintott cinkosan az öreg.
Norbika megrázta a fejét.
– Én őrzöm az almákat. Tegnap este megszámoltam, mennyi lóg a fán, és ma tizenkettővel kevesebb van rajta.
Banduk bácsi elgondolkodott, végül csettintett egyet az ujjával.
– Tudod, ki lehet a tolvaj?
Norbika ismét megrázta a fejét és kíváncsi tekintetét az öregre függesztette. A bácsi gyanakodva körbepillantott a mezőn, majd közelebb hajolt a kisfiúhoz.
– Az almaszakajtó szitaelefánt lehet a tettes – suttogta.
Norbika szeme hatalmasra kerekedett.
– Almaszakajtó szitaelefánt? – kérdezett vissza.
– Cssss! – tette a mutatóujját a szája elé Banduk bácsi. – Még meghallja!
– Ilyen állat nem is létezik! – ellenkezett suttogva Norbika.
– Már hogy ne létezne! A százszorszépek mind tanúsíthatják, hogy itt haladt keresztül. Látod, hogy elterülnek?
– Mert még vizesek.
– Nem, nem. Ezt a szitaelefánt tette velük.
– Ha tényleg létezik, akkor én miért nem láttam még?
– Mert szitaelefánt.
Norbika értetlenül pislogott.
– Az mit jelent?
– Hogy olyan, mint a szita. Annyira lyukacsos, hogy őt magát nem lehet látni, mert átlátsz rajta.
Norbika az alsó ajkát harapdálta, azon morfondírozott, hogy ez valóban így van-e.
– És akkor a százszorszépek hogyan láthatták?
– Nem látták, érezték. Ha egy almaszakajtó szitaelefánt téged is minden reggel eltaposna, te is tudnál a létezéséről.
– És miért lopja az almánkat? – döntötte félre a fejét érdeklődően a kisfiú.
Banduk bácsi töprengett ezen egy pillanatig.
– Biztos éhes.
– Nincs ennivalója?
– Lehetséges.
– Miért?
– Hát, talán elvesztette mindenét és egyedül van.
– Mint te? – kérdezte Norbika.
Banduk bácsi szomorúan maga elé meredt, úgy motyogta:
– Mint én.
– De te nem vagy egyedül. Itt van neked Juliska. És én is – vigasztalta a kisfiú.
Banduk bácsi elmosolyodott.
– Hogy van Juliska? – érdeklődött Norbika.
– Egyre jobban. Ma újra megpróbálunk sétálni, talán már tovább bírja a lába – újságolta bizakodva az öreg.
Norbika Banduk bácsi tarisznyájára meredt.
– Juliska is szereti az almát, igaz?
A bácsi védelmezőn a tarisznyájához nyúlt, és bólintott.
– Akkor, amikor majd újra tud járni, együtt meglessük az almaszakajtó szitaelefántot, és viszünk neki sok-sok almát, hogy ne legyen éhes. Banduk bácsi, te nem tudod, merre lakhat?
– Biztosan valahol az erdőn túl, a folyó mellett.
– Engem még nem engednek oda anyuék, de te vihetnél neki almát, hogy addig se legyen éhes. Várj meg, mindjárt hozok! – azzal a kisfiú felpattant, és már ott sem volt. Kisvártatva egy jókora szatyorral tért vissza.
– Raktam még neki kenyeret meg sajtot, meg szalonnát is. Azokat is szereti a szitaelefánt, ugye, Banduk bácsi?
– Biztosan – bólogatott az öreg.
– Vidd el neki, légyszi, hogy ne legyen éhes! És mondd meg Juliskának, hogy gyógyuljon meg! Holnap meglátogatom.
Norbika Banduk bácsi kezébe nyomta a szatyrot és futásnak eredt vissza, a házuk felé.
Banduk bácsi a tarisznyájáért nyúlt, és csak ekkor vette észre az egyik almát a fűben. Már jó ideje kigurulhatott.
Az öreg hálásan nézett a távolodó kisfiú után.