„Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!”
Dsida Jenő, 1930
Március 25-én hat főből alakítottuk meg a csapatot, ami április 25-én több, mint 30 fő közreműködését jelenti. Eleinte ismerősöknek varrtunk maszkokat, majd elhatároztuk, hogy az egész települést ellátjuk a védőfelszereléssel. Kismaroson ez több, mint 700 háztartást jelent. A közzétett hirdetésre sokan jelentkeztek segítők. Volt, aki anyagot ajánlott fel, volt, aki a házhoz szállításban segített, volt, aki szabott és volt, aki varrt, de volt, aki “csak” az ollókat élezte meg, de megtaláltak bennünket azok is, akik orvos-szakmai tanácsokkal segítették munkánkat.
A szabók, a varrók, és a segítők részéről hatalmas önfeláldozás volt ez munka. Nógrádi Kriszti három gyerek mellett nemcsak varrt, hanem az egész csapat szakmai irányítását is magára vállalta. Ő volt a motor. Az egész település hálás lehet neki, de nemcsak az itt élők, hanem a Kismarosról elszármazottak is, hiszen nekik is varrt, postázott maszkokat, akár külföldre is. Menet közben pedig mindig akadt olyan, aki külön kért valamely fontos indokkal maszkokat, ahová soron kívül juttatta el a készre varrt, mosott, vasalt házi maszkokat.
Kenderes Margó és Réka szintén három gyerek mellett dolgozott a varrónők keze alá. Nagyüzemben vagdosták a maszkokat és a pólófonalat. Molnárné Less Edit, megintcsak kisgyermekes anyuka, maszkjait a közellátásba csatornáztuk be, a posta levélmintás, a zöldséges gyümölcsmintás, a biobolt zöld színű maszkokat kapott, a Stedra bolt pedig vegyes mintásat, ahogyan épp kijött, és kapott a polgármesteri hivatal is, ha valaki ott jelentkezett személyesen is átvehette egy péntek délutáni akció keretében. Zahorán Lia mindenórásan adta fel a rendelést az e-kelmének – a korona mintás anyagot nem hagytuk ki a rendelésből – mert a háztartásokból felajánlott anyagok egy hét alatt elfogytak. Mire megérkezett az anyag, Lia megszülte kislányát… Így aztán jutott zöld pöttyös szabni való anyag Lessné Szabó Kingának, hogy három gyerek mellett szabad idejében szabhasson. Gajda Gabi a járvány miatt bezárta kozmetikáját, mégsem esett kétségbe, nekiállt varrni, és csatlakozott Krisztihez. Kovács Zsuzsi home officeban dolgozik, és munka mellett varrja otthon a maszkokat.
Emmerné Erőss Erika pár hónapos kisbabája gondozása mellett, a baba alvásidejében szorított helyet a maszkvarrásnak, Emmer Margit néni muzeális értékű, de hibátlanul működő Singer varrógépével. Heim Tamás a maszkokhoz szükséges – hiánycikknek számító – gumi (becenevén gatyagumi) beszerzésében működött közre – a káposztási lakótelep kínai üzletét ejtette útba Kismarosra jövet. Nélküle csak félkész maszkjaink lennének… A boltról az infót, Pintér Edina kolléganőm adta. Kismaros aztán éberen lecsapott Európa utolsó gatyagumi készletére…
Lőrincz Saci hatalmas mennyiségű pólófonal kiszabásával járult hozzá az akcióhoz, 10 méterenként gombolyítva őket. Nagy Andi és anyukája, Sasi Gabi néni is elsőként csatlakoztak hozzánk, Andi ajánlotta fel a RED DOG feliratú piros kutyás alapanyagot is, amelyet az önkéntes fiatalok nagy előszeretettel használnak. Andi és Rékáék szabó tevékenysége manufaktura üzemmódba alakította a korábbi céhes működést. Felgyorsultak az események. Parragh Ági alapanyaggal, szabással, varrással, lelkesedéssel erősítette az önkéntes munkacsoportot.
A projektben több mint harmincan vették ki részüket, mindenki legjobb szándéka, tudása, lehetősége szerint:
Szabással és alapanyaggal csatlakozott Buzási Piroska, Kondorosi Mátyás és Várszegi Valéria
Alapanyagot adott még: Koválcsikné Bognár Jolán Irén és Zöld-Kenyó Orsolya (ipari mennyiségű mennyiségű pólófonal felajánlásával és megszerzésével) Andódy Vilma, Hock Jutka, Lőcsey László, Nyíri Ferencné, Stedra Csöpi néni.
Szabásrajz sokszorosítás és alapanyag előkészítés, fertőtlenítés: Neubauer Rudolf Kálmán és Zsigmond Gabriella.
Szakmai tudással Dr. Székely Zsuzsanna háziorvos, Dr. Balogh Anikó patikus és Dr. Kondorosi Ildikó bőrgyógyász, ő alapanyagot is ajánlott föl, és a szórásban is segített.
Anyagi támogatást nyújtottak: Mányi István magánszemély 200 ezer forintot, Kismaros Község Önkormányzata közel 100 ezer forint értékben anyagköltséget és infrastruktúrát, Kondorosi Gergő, dr. Krebsz Botond, és Stedra Bence képviselők 60-60 ezer forintot, a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület 5000 forintot.
Aradi Szilveszter alpolgármester szervezte meg a maszkok és a szórólapok szétszórását, hogy azok minden háztartásba eljussanak. A polgármesteri hivatalban zajlott a fénymásolás és az utcák felosztásának szervezése. Az önkéntesek, akik a szórásban részt vettek: Ozvald Botond, Manczur Mátyás, Juhász Ágoston, Parragh Gellért, Zelei Dániel, Révuti Norbert, Aradi Szilveszter és Aradi Csanád. A szervezett munkának köszönhetően három hét alatt szinte minden háztartásba jutott legalább egy maszk. Néhány külső utca maradt már csak el, amelyet azonban az önkéntesek a napokban még ellátnak. 35 db-ot juttatunk el a hét elején a Ciszterci Monostorba is.
A RED DOG azaz PIROS KUTYA csapat a falu alapellátását, a 700 háztartásba eljutást, az 1000 darab maszk gyártását a héten befejezte. A varrást azonban, amíg bírja cérnával folytatja, de már lassabb tempóban. A megvásárolt alapanyag kiszabása megtörtént, a feldolgozásuk megkezdődött és be is fogjuk fejezni.
Szándékaink szerint szeretnénk minden olyan munkavállalónak váltás-maszkot eljuttatni, akik tömegközlekedéssel járnak be munkába. Ezen túl minden kismarosi egészségügyi dolgozónak szeretnénk adni. Ezekről külön felhívást teszünk majd közzé.
A korona-mintás maszkokat árverésre bocsátottuk, árukból kézfertőtlenítőt vásárolunk és az alapellátásban segítőknek juttatjuk el.
Felemelő volt a résztvevők lelkesedése, tenni akarása, és lenyűgöző volt az a precizitás, és megbízhatóság is, amellyel minden szereplő rendelkezett. Boszorkányos volt az ügyességük. Amikor az első 50 darab kiszabott anyagot összeforgatva, béléssel kiegészítve, a varráshoz gondosan összepárosítva és becsomagolva kézhez vettem, tátva maradt a szám. Amikor a gyönyörű kézírással ellátott csomagokat, a kis ajándéktasakokban schlagfertigen összerakott maszkokat átvettem, elakadt a szavam…létezik még ilyen? Mintha skatulyából húzták volna ki…
Elképesztő eredmény ahová ez a társaság eljutott, egymást alig ismerve. Mondhatnánk azt is, nem “kis munka” volt. Köszönet mindenkinek, aki részt vett benne, annak a távoli mikrobiológusnak és genetikus kollégájának is, akik engem ennek a munkának a megszervezésére az elejétől fogva sarkalltak és mindvégig bíztattak.
Néder Sarolta