A zöld nem hulladék.

0
438

Egy kismarosi kert nem csak lakó, de élőhely is. Emberek, növények, házi és vadállatok élőhelye. A vadak elsősorban rovarokat, hüllőket, kétéltűeket és kisebb emlősöket jelentenek és persze sokak kedvenceit, a madarakat. A Duna és a Börzsöny metszetében igen gazdag az élővilág, nem véletlenül vesz körbe minket egy nemzeti park is.

A kertjeinkben keletkező növényi anyag (levelek, kaszálék, ágak például) nem szemét, hanem érték. Bár a hulladékszállító szolgáltató jól-rosszul, pontosan, vagy pontatlanul de valahogy elviszi a kismarosi kertekből, sok esetben erdős kertekből a zöldet, azonban lombbal, néha makkokkal tömött zsákokat elszállíttatni akkor is környezetterhelés, ha van rá szolgáltatás. Persze elégetni még rosszabb, ahogyan az árokszélére kivinni is.

A kertjeinkben keletkező növényi anyag, ha megfelelően bánunk vele, akkor tápanyag és élőhely is tud lenni, a kertünk és a környezetünk pedig egészségesebb, élőbb általa.

Az avar és a többi aprólék komposztálható, zöldtrágya készíthető belőle. A vékonyabb ágakból a kerítés mellé, vagy egy félreeső sarokba rőzserakást készíthetünk, amit ha évekig békén hagyunk, gyíkok, sünök és még egy csomó más klassz élőlény lakóhelye lehet. Ha egy korhadt rönköt megtűrünk valahol a kert végében, azzal is számos különleges rovarnak adhatunk lakóhelyet. Ha csak pár négyzetméteren hagyjuk megnőni a vadvirágokat, és fűnyírás helyett csak kaszálunk, rovarok, lepkék élőhelyét teremtjük meg. És mindez ingyen van.

Vagy persze le is ledaráltathatjuk a gallyakat és komposztálható lesz az is.

Ha a kertünkben sok faj, sok példánya él, akkor végső soron a környezetünk és magunk is természetközelibbek, egészségesebbek lehetünk. Ha a kertünk nem termel hulladékot, akkor máris tettünk egy fontos lépést a fenntartható életmód felé.