Ma van a téli napforduló, vagyis a leghosszabb éjszaka. Ehhez számtalan mitológia csatlakozik, nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb keresztény ünnep is a fényvárás idejére esik.
Nem csak a vallások, de a néphagyomány is számon tartja ezeket a jeles napokat, például úgy tartja a néphit, hogy innentől a télből kifelé haladunk (pedig holvan még a vége!).
A mai este azonban még annál is különlegesebbnek ígérkezik, mint amekkora híre a naptár alapján van. Különleges és meglehetősen ritka égi jelenség is látható lesz ugyanis, amit sokan a betlehemi csillagként azonosítanak.
Ma a Jupiter és a Szaturnusz olyan mértékben közelíti meg egymást, hogy a két bolygó által visszavert fény csillagként jeleníti meg őket az égbolton – délnyugaton, a horizont közelében. A két bolygó együttes fénye akár szabad szemmel is jól látható lesz,
a kismarosi Duna-partról például a visegrádi Fellegvár irányába kell nézni – de nagy szerencse is kell hozzá, mert borús időt ígér a meteorológia.
Az ilyen együttállás meglehetősen ritka, de Jézus születése környékén szintén így állt a ciklus. A csillagászok szerint ezt a különleges égi jelenséget említi a Biblia betlehemi csillagként, amely a napkeleti bölcseket Isten gyermekének szülőhelyére vezette.
Ha ma nem sikerül megnézni a „betlehemi csillagot”, akkor legközelebb hatvan év múlva áll ugyanígy az égbolt, azután pedig csak a 2400-as években ragyog fel újra a „csillag”.