Amikor néhány héttel ezelőtt Wilczek-Nagy Leventével beszélgetni kezdtünk a 2023-as Vilcsekes évfordulókhoz fűződően, nagyon megérintett az a lendület, amit Levente képviselt mind a családtörténet – családkutatás, mind maga Vilcsek Gyula kántortanító, valamint a MI iskolánk kapcsán.
Alapvetés számomra, hogy valamilyen módon betekintést nyerjünk, nyerhessünk a helytörténetbe, a helyi értékekbe és ismeretekbe, s fontosnak találom (mind könyvtárosként, mind pedig szülőként), hogy megismerjük azt is, milyen történetei vannak annak az intézménynek, ahol gyermekeink, az itt felnövekvő generáció, elsajátítják az alapokat.
Így, miután engem is elragadott ez a lelkesedés, megkértem őt, hogy meséljen, írjon ezekről az évfordulókról, s ezeket most nagy szeretettel osztjuk meg Veletek.
Haladjunk visszafelé az időben, s legyen itt az első történet: az alapítvány története.
Azé az alapítványé, amelyik csendesen, de mégis határozottan segíti iskolánkat, diákjainkat, melynek alapítói és kuratóriumi tagjai szabadidejükkel, energiájukkal és pénzbeli felajánlásaikkal támogatják gyermekeinket.
Csadó Klaudia Bernadett
15
Éppen 15 éves volt a Kismaroson újjászületett, most már 8 osztályos iskola, amikor 2005 kora nyarán levelet hozott a postás Wilczek Mártának Budapestre.
Kismarosról, Végvári Györgyi igazgatótól érkezett a meghívó a Vilcsek Gyula Általános Iskola végzős tanulóinak ballagására.
Az iskola névadójának unokája, Édesanyám, 87 évesen már nem a mozgékonyságáról volt híres, ezért nekem adta át a meghívót, ezzel:
„Kisfiam (akkor voltam 65)! Ez a kedves Györgyike már nem először küld nekem meghívót, de én már nem tudok elmenni a szülőfalumba. Tedd meg, hogy elmész helyettem, átadod Györgyikének az üdvözletemet, és megnézed a ballagást!”
Őszintén megvallva, ezt megelőzően talán ha kétszer jártam Kismaroson, még egyetemista éveimben. Valahogy az sem „jött be”, hogy a Dédapám nevét viselő iskolában tanulnak a gyerekek a Dunakanyar egyik falujában. Most, hirtelen minden érdekelni kezdett.
Édesanyám magyarázataival egységesebb képpé állt össze az évek során itt-ott, rokonoktól, ismerősöktől hallottak sora. Eljöttem Kismarosra, a ballagást már Öcsémurammal (unokaöcsémmel), Vilczek Bélával együtt néztük meg, s megismerkedtünk az iskola igazgatójával, Végvári Györgyivel is. A vele folytatott beszélgetésből tudtuk meg, hogy már többször járt náluk, az iskolában is egy bizonyos Nagy Gyula, akinek valamilyen kapcsolata kell legyen a Vilcsekekkel, de Györgyinek ezt még nem sikerült tisztáznia.
Hazatérve beszámoltam Édesanyámnak a feladat teljesítéséről, s erről a „titokzatos” látogatóról is. Ő azonnal Wilczek Jolán unokatestvérével hozta kapcsolatba, mert nem is olyan régen Jolikától kapott telefonszám segítségével beszélt is Gyula feleségével, Editkével. Rövid úton sikerült kideríteni, hogy szert tettünk a múlt homályából előkerült másod-unokatestvérünkre, (Vilcsek) Nagy Gyulára. A Bélával akkor már elkezdett családkutatásunkról beszámolva kiderült, hogy Gyuszi is „beleesett ebbe a csapdába” – így kialakult a senior családkutató, Vilcsek-kutató triumvirátusa.
A következő években nagyon gyakran utaztunk hármasban elődeink nyomában, s határozottan ideszoktunk Kismarosra. Ez utóbbit nagy mértékben Végvári Györgyi közvetítésével az iskolával kialakult kapcsolatunk, másrészt a Dédapánk életével, munkájával kapcsolatban egyre jobban megerősödő büszkeségünk alapozta meg. Amikor már részletesebben is megismerkedtünk az iskola történetével, a falu polgárainak ragaszkodásával iskolájukhoz, részvételükkel az iskola épületeinek többszöri felújításában, felépítésében, tovább növekedett a vonzódásunk a faluhoz, az iskolához.
A falu polgárainak hozzáállása volt abban is meghatározó, hogy Kismaros 1990-ben végre nyolcosztályos iskolához jutott. Az akkor még emlékezők a saját kezükkel teremtett új „tanodát” a Tanítóról, a kismarosiak életére a XIX-XX. század fordulóján meghatározó hatást gyakorló igazgató-kántortanítóról, Vilcsek Gyuláról nevezték el.
Érdeklődésünket és segítőkészségünket látva, Györgyi azt javasolta, tegyünk alapítványt az iskola munkájának, az ott tanuló gyermekek tanulmányi körülményeinek javítására, s vállaljuk el a megszűnt Jövőnkért Alapítvány céljai közül a kimagasló tanulmányt elérő nyolcadikos, végzős tanulók díjazását, jutalmazását. A gondolat tetszett, s mindkét oldalon megindult a munka. Végvári Györgyi a működéshez szükséges kuratórium személyi feltételeit szervezte, mi pedig családtagjainkból hívtuk össze az alapítók társaságát, s megteremtettük az induláshoz szükséges anyagi feltételeket.
2008. november 8-án már úgy jöttünk össze Györgyi lakásában, hogy csak a szükséges dokumentumok aláírása volt hátra. A kuratóriumi tagságot Greffné Liebhardt Gabci, Ritzl Erika, Rudolfné Villám Kriszta, és Zelei Zsolt vállalták, míg emellett Végvári Györgyi a legtöbb munkát jelentő titkári, Neubauer Rudolf pedig az elnöki tisztséget vállalta fel a kuratóriumban.
Az alapítók csapatában Gyuszi Tesóval (Nagy Gyula) mi ketten képviseltük a seniorokat, míg gyerekeink, Mónika (Wilczek-Nagy Mónika) lányom, Gyuszi fia és lánya (Nagy Dániel és Nagy Diána), valamint Béla Öcsémuram két fia (dr. Vilcsek Balázs és Vilczek Áron) a fiatalságot, a folytatást. (Béla szerényen a háttérbe húzódott, de az Alapítvány legfőbb támogatójaként és személyes részvételével is haláláig támogatta a közhasznú tevékenységet.)
Mire a bírósági útvesztőkben megtörtént a Vilcsek Gyula Alapítvány törvényszerű bejegyzése, már 2009 márciusára, az első Vilcsek Gyula Díj átadására készültünk.
Azután elindultak az azóta is tartó apró lépések az iskola mellett, az iskola érdekében. Szerény anyagi eszközeivel az Alapítvány mindig az iskola, a tanulók számára legszükségesebbek támogatásával igyekszik javítani, segíteni az iskola munkakörülményeit, a tanuló gyermekek közösségi életét.
Sajnos már az első évben nehézségek támadtak a kuratóriumban.
Az iskola Nyúli Edina személyében új igazgatót kapott, aki az Alapítói Okirat értelmében a kuratórium tagjává lett, Végvári Györgyi pedig (az Alapítók minden kérlelése ellenére) lemondott kuratóriumi tagságáról és titkári tisztségéről. Az alapítók Rudolfné Villám Krisztinát, a Vilcsek Gyula Általános Iskola igazgató-helyettesét kérték fel a titkári teendők ellátására, ami – mint utólag kiderült – remek döntés volt. Kriszta (a tanítványoknak néni) több, mint tíz évig gondozta nagy odafigyeléssel és szeretettel az Alapítvány működését, irányította a kuratórium törvényszerű, eredményes munkáját. 2010-ben Neubauer Rudolf is lemondott elnöki tisztéről, s kivált a kuratóriumból is. A helyébe Zelei Zsoltot választottuk meg, aki azóta is tisztének megfelelően képviseli az Alapítványt minden irányban.
Évről-évre visszatérő eseménye lett a Vilcsek (Vilczek, Wilczek) család tagjai számára a részvétel az Iskola által szervezett farsangi bálokon és a falu márciusi ünnepségén. Ez utóbbinak lassan szerves, „záró tétele” lett az év tanulójának kitüntetése, a Vilcsek-Díj átadása a faluközösség színe előtt, valamelyik Vilcsek déd- vagy ükonka által.
A kuratórium jó gazdálkodásának köszönhetően, évente egymillió forint feletti összeggel segíti az alapítvány az iskolát, amiben kiemelkedően nagy segítséget jelent a szülői közösségtől és a Vilcsek-leszármazottaktól kapott anyagi támogatás.
Az Alapítvány működésének 10. évfordulóját a Patak Vendéglőben tartott rendkívüli kuratóriumi üléssel igyekeztünk a magunk – a kuratórium és az alapítók – számára is emlékezetessé tenni. Nem kis örömet okozott számunkra, amikor azt „csiripelték a verebek”, hogy már vannak ifjú tanulói a „Vilcsekgyulának”, akik kifejezetten „gyúrnak”, „hajtanak” a Vilcsek Gyula Díjra. Megtisztelő relikviaként, emlékként őrzöm annak az „Alternatív Vilcsek Gyula Díj”-nak a másolatát, amit az azóta sajnálatosan elhunyt édesapja készített a díjért remek eredményekkel küzdő, de arról hajszállal lemaradt fiának.
Most adtuk át a sportcsarnoki ünnepségen a 15. Vilcsek Gyula Díjat Ruff Eszter Katának, aki elődeihez hasonlóan értékes iskolai tevékenységével azt minden szempontból kiérdemelte.
Köszönjük az alapító kuratóriumnak és a „nemzedékváltással” kialakult mai csapatnak – Zelei Zsoltnak, Ritzl Erikának, Nyúli Edinának, Szőllősi-Szitás Editnek és Magda Bálintnak, hogy munkájukkal ezt lehetővé tették és teszik.
Ennek az évnek a novemberében tölti be 15. „életévét” alapítványunk, a kismarosiak Vilcsek Gyula Alapítványa. Íme a szám – 15.
Wilczek-Nagy Levente
