A Pünkösd minden évben máskor van – mozgó ünnepünk -, mert pontosan a húsvét utáni 50. napon ünnepeljük. Ezen a napon szállt le a Szentlélek Jézus mennybemenetele után – a keresztények erről emlékeznek meg.
A néphagyományban e napon, a nagy nyári munkák előtt köszöntötték és ünnepelték az új
életet, imádkoztak a bő termésért és a gyermekáldásért. Ekkor kezdődött a pünkösdi királyság is, amely csupán egy éven át tartott. A megválasztott király kiváltságokban részesült, minden mulatságba, lakodalomba, ünnepélyre hivatalos volt, a kocsmában a közösség fizette a fogyasztását. A pünkösdi király választása a rátermettség, az erő és az ügyesség alapján dőlt el.
Ezt a szép, de kikopóban lévő hagyományt ünnepeltük meg az oviban a hosszú hétvége utáni kedden, gyönyörű, nyári napsütésben. Mindenki szép ruhát öltött, a lányok szoknyába bújtak, és rózsavízzel mosakodtak meg a reggeli csokis „tejbe-bogyó” után. A néphagyomány szerint ettől nem lesznek se szeplősök, se ráncosak, csak szép pirospozsgásak és illatosak. Mondanom sem kell, az óvónők is megmosdatták benne orcájukat. Minden csoportból a legkisebbek lettek a pünkösdi királylányok, ők
tartották a baldachint a legeslegkisebb felett, aki virágkoszorúval a fején, kék szoknyájában, rózsaszirmokat szórva lépdelt. Így járták körbe az óvoda udvarát, a többi kisgyerek énekszóval ünnepelte a királylányokat.
Ezután kihirdettetett a legények versengése, kezdetét vette a küzdelem a színes szalagokért, amelyeket a próbatételek teljesítése után kaptak. Erejüket próbálva emelték a száz kilós krumpliskosarakat, húzták a kötelet, ügyességüket megmutatva céloztak a fényes vasgolyókkal, ugráltak zsákban és mászták meg a megmászhatatlannak tűnő akadálypályát. A lányok eközben gyönyörű virágkoszorúkat fontak maguknak az
óvónénik segítségével. Minden csoportból, aki a legtöbb szalagot gyűjtötte, a végső próbatételben, a gyorsaságban tett próbát. A nép éljenezve ünnepelte a győztest, majd minden csoport királya és királynéja táncra perdült, mi pedig énekelve táncoltuk őket körbe.
Az ünneplés után a megfáradt gyerekek lekuporodtak a nagy fa árnyékába egy kicsit megpihenni. A nagy versengés közben ugyanis az egyik ovisunk szülei a gumiszőnyegre varázsolták Mátyás király palotáját. Mulatságos, zenés, interaktív mesejátékban lehetett részünk. Az aranyszőrű bárány meséjét játszotta el nekünk Mátyás udvari bolondja, a kecskedudát fújó mesemondója és az önkéntes színészek.
Remek meglepetés volt a gyerekeknek, méltó zárása az ünnepnapnak.
Hoffmann Ildikó
