Volt egyszer rég… – szerenád az ősöknek

0
642

Eleink életében nagy szerepet töltött be a közös éneklés. Nem nagyon volt más egymás szórakoztatására, márpedig a szórakoztatás, a kikapcsolódás, az emberiséggel bizonyosan egyidős.

Dédapáink életében volt már rádió, de annál mégis jobb volt együtt lenni és együtt dalra fakadni. A leszármazottakon és a fültanúkon kívül egy 1999-ben készült amatőr felvétel is megörökíti, hogy a sportcsarnokban vagy ötven férfi énekelt, akár mackónadrágban, akár élére vasaltan jelent is meg az ünnepen. Egymásba folytak a dalok, fogyott a bor is rendesen, Gyuri bá’ harmonikázott.

Őket, az égi dalárdásokat, idéztük meg most, jó húsz évvel később, 2020-ban, a szerenádos estén. Emlegettük őket: ezt a Doda, ezt a Szivar, azt a Freda, a Laci, a Mikus, vagy a Robcsa mennyire tudták énekelni. Akik egybegyűltek, most a nyári napforduló alkalmával is tudtak és szerettek dalolni. Gondosan összerakott dalcsokor mentén szaladt el az este, szóltak a nosztalgikus hangulatú, vagy éppen tréfás dalok, Zsuzsi harmonikázott, és egymást ugratni is volt elegendő fröccsös párbeszéd. 

Boldog idő volt, folytatásra érdemes.

 

Néder Sarolta a Kismarosi Falumúzeum Alapítvány elnöke

Fotók: Révuti Norbert