Kismarosért érdemrend 2023 – a Fortuna SC felnőtt csapat

0
600

A Kismarosért érdemrendet idén (2023), a Fortuna SC Kismaros Pest vármegyei II. osztályba feljutó felnőtt labdarúgócsapata és a szakmai stábja kapta.

A méltatás a következőképpen szólt az érmek átadásakor:
„A 2022/23-as, Pest vármegyei, III. osztályú, felnőtt labdarúgó bajnokság Északi csoportjának bajnokcsapata a Fortuna SC Kismaros, amely ezzel a sikerrel negyven év után jutott fel ismét a megyei II. osztályú bajnokságba. Ez legutóbb 1982-ben sikerült.
A csapat a lejátszott 26 mérkőzésből 19-et megnyert, 3 döntetlent ért el és mindössze 4 vereséget szenvedett, így 60 ponttal végzett a tabella élén. A legtöbb szerzett gólt is Kismaros érte el, összesen 95-öt.
Kiemelendő, hogy a csapat átlagéletkora a bajnokságot nyert szezonban mindössze 22 év volt, ami páratlannak számít, amint az is, hogy a tavaszi szezonban, vagyis 2023-ban az együttes veretlen maradt, a 13 lejátszott mérkőzésből 11-et megnyert, 2 találkozó végződött döntetlenre.”

Ennek kapcsán beszélgettünk Sárkány Gyulával, a klub elnökével.

KK: Mi a feladata egy elnöknek? Pontosabban, mi a te szereped a klub életében?
SGY: Igazándiból bármi, amire szükség van – amiben kell, abban segítek.
Ez elég szerteágazó tud lenni, meccseket tervezek, buszt szervezek az utazásokhoz, hivatalos ügyeket intézek a Szövetséggel, ha nagyon kell, edzést is tartok bármelyik korosztályban, és a legtöbb mérkőzésen is ott vagyok. Nagyjából mindent, ami a szakmai dolgokat és felügyeletet lefedi, igyekszem összefogni az egészet.

KK: Mióta vagy jelen az egyesületnél?
SGY: Az 1970-es évek közepétől játszottam a Fortunában.
1993-ban, mikor Hajdú Bandi meghalt – akkor még fociztam is -, bekapcsolódtam az idősebbek mellé a szervezésbe is . Akkor még Paizs Oszi volt az elnök. Tulajdonképpen Csillag Jancsival ketten kezdtük körülbelül a nulláról felépíteni ezt az egészet.

KK: Milyen feladatok vannak még egy működő sportklubban? S ez kikre hárul, kik dolgoznak még a „háttérben” azon, hogy a focistáknak már csak a játékra kelljen koncentrálniuk?
SGY: A gazdasági részért Zsemberi Larion a felelős közel 10 éve, ide tartoznak többek közt a pályázatok is.
Aztán természetesen lényeges szerepet töltenek be az edzők. A felnőtt és az ifi csapatot Verebes Gergő vezeti körülbelül 5 éve, és vannak a fiatalok, a fiamék (Sárkány Milán Gyula – a szerk.), akik korosztályos csapatokat vezetnek.

KK: Mesélj egy kicsit a felnőtt csapatról, a továbbjutásról. Számítottatok-e rá?
SGY:
Tulajdonképpen ez azért nagy dolog, mert Kismaros több, mint 40 éve volt már a Vármegye III-ban, és itt a II-ben olyan nagyobb csapatok is vannak, akik lényegesen jobb és jelentősebb infrastuktúrával rendelkeznek nálunk. Gondolok itt például Pomáz, Maglód, Mogyoród, Vác-Deákvár csapatokra.
A pályára mi sem panaszkodhatunk, és végülis a többi dologra sem, de megyünk néha olyan helyekre, ahol megkérdezik tőlünk, hogy az öt pálya közül melyiken szeretnénk játszani…
A tavalyi bajnokságra visszatérve: az őszi szezon végén a második, vagy harmadik helyen fordultunk, de tavasszal már veretlenül meneteltünk. A továbbjutás egyébként az utolsó előtti fordulóig még kérdéses volt, de a Dunabogdány ellen hazai mérkőzésen bebiztosítottuk az első helyet, így az utolsó meccsen, Zebegényben már teljes biztonságban játszottunk. A feljutás vállalása nem volt kérdés, a fiúk éreznek magukban annyit, hogy bent tudjanak maradni ebben az osztályban is.

KK: Minek köszönhető ez a siker?
SGY: Ez egy több összetevős dolog.
Természetesen sok függ az edzőtől is. A jelenlegi edző személye is nagyon fontos, Verebes Gergő már évek óta terelgeti őket. Lényeges az utánpótlás nevelés is, ennek a korosztálynak például régebben Csillag Jancsi és én is voltam az edzője.
Mindemellett a csapat összetétele igen fiatal, szinte mindenki 25 év alatti, ez is sokat számít az erőnlét szempontjából. Ezen kívül a fiúk nagy része helyi, vagy régóta itt játszó környékbeliek, szóval erős a kötődés is, illetve komolyan veszik a sportot, megadják a tiszteletet egymásnak és felelősségteljesen állnak a pályára, kihagyva a hétvégi szórakozást az idény alatt.

KK: Mi a motivációja a csapatnak így felnőtt korban?
SGY: Meg kell találni a kompromisszumot, a középutat. Ilyenkor már nehezebb egyben tartani a csapatot, a munka és a család is fontos számukra. Sajnos van olyan, hogy kiesik két meghatározó ember egy-egy meccsen emiatt – persze próbálják úgy intézni, hogy ott tudjanak lenni, de azért figyelembe kell venni, hogy azért ez amatőrizmus. Bár van olyan csapat ebben osztályban, ahol már valamennyi fizetést is kapnak a játékosok, de nálunk ez lehetetlen – nem is szeretnénk és nem is tudunk adni.
Szóval a foci és a csapat szeretete, a közös célok, ami előreviszi a fiúkat. Eddig a feljutás, most pedig a bennmaradás a legfőbb motiváció.

KK: És téged mi motivál?
SGY: Szokták mondani otthon, hogy a függöny lassan elkopik, ahogy mindig nézek ki a pályára, hogy kik vannak kint, mi pattog, miért van ott az a szemét…
Komolyra fordítva a szót, talán a régiek emléke, akikkel együtt kezdtem, meg egyáltalán az az érzés, hogy Kismarost etalonnak tartják a környéken – ez büszkeséggel tölt el. Megfizethetetlen az is, amikor megyek biciklivel az utcán, és jön egy óvodás csoport, és sokan utánam kiabálnak, hogy „Szia, Gyula bácsi!”.
Most már próbálok dolgokat elengedni, átadni, de azért az ember ott tartja a szemét és figyel.

KK: Hogyan tovább?
SGY: Kicsit talán felelőtlennek érzem a vezetőség, azaz a mi részünkről, hogy nem igazoltunk új játékosokat erre a szezonra, hiszen erősebb ez a csoport, és a bajnokság felénél már nehezebb új és jó játékosokat találni. Egyelőre nem vagyunk kieső helyen, de most azért látom, hogy jó lenne kicsit ráerősíteni a télen. Két emberrel kapcsolatban vagyunk, megpróbáljuk őket behozni, hátha sikerül.
Szeretnénk lassan a fiatalabb korosztályokból is beépíteni a felnőtt csapatba. Most is játszik néhány ifista, 16 éves kortól igazándiból bárki focizhat itt.

KK: Hogyan működik a klub többi része, a fiatalabb korosztályok?
SGY: Nagyon szépen fejlődik minden. Rengeteg a gyerek, sok az utánpótlás csapat, körülbelül 130 igazolt játékosunk van. Van egy másik felnőtt csapat is, ők a Pest Vármegye IV-ben játszanak. Verőce-Kismaros néven futnak, és a verőcei pályán játszanak, mert a kismarosi eléggé leterhelt.
A gyerekek több csoportra osztva, 5-19 éves kor között különböző korosztályokban tudnak edzeni nálunk. Úgy vannak kialakítva a csapatok, hogy mindenki, aki szeretne, edzeni és mérkőzésen játszani is tudjon, sőt van, aki egyszerre több korosztályban is szerepelhet, ha akar.
A legkisebbek kéthetente Bozsik-program keretében tornán vesznek részt, a többiek rendes bajnokságrendszerben minden hétvégén meccseznek.
Egyébként a legtöbb csapat jól szerepel, például az U15 első, az U16 harmadik a csoportjában, az U9-nek pedig a csodájára járnak. Ott például két srácot is kiemeltek a válogatón.
Egyszóval mindenki helyt áll a klubnál.

És akik díjat kaptak:

Labdarúgók – Adamek Levente, Balázs Máté, Bangó Gergely, Bartha Flórián Sebestyén, Bártfai Tamás, Berinkei Balázs, Bezeczki Máté, Bogdán Donát Botond, Csillag László, Csillag Zsigmond, Fülöp Balázs, Fülöp Gergő Márton, Gál Ádám, Gál Dániel, Harangozó Botond Álmos, Harangozó Koppány Gergely, Huber Péter, Jankovich Bálint, Kiss Bálint Farkas, Kántor Ferenc Marcell, Mészáros Zoltán, Molnár Áron Bendegúz, Nagy Bence, Nagy Domonkos László, Neikl Benedek, Palágyi Levente, Pintér Patrik, Pongrácz Botond Márk, Sárkány Milán Gyula, Scheirich Máté, Szabó Kristóf, Tar Bendegúz, Till Norbert, Tömör Gábor, Turáni Gellért, Ujhegyi Gergely Domokos, Ziman Milán, Zsemberi Larion.
A szakmai stáb tagjai
Sárkány Gyula – elnök, Csillag János – sportvezető, Illés Panna – utánpótlás vezető, technikai vezető, Mácsai László – gondnok, Verebes Gergő Attila – vezetőedző. 

Gratulálunk nekik!

 

A Fortuna SC történetéről egyébként Révuti Norbert és Réti József készítenek filmet, amit 2024 nyarára ígérnek.
Ím az előzetes:  https://youtu.be/QuwJWEJe86w

 

Fotók: Ivor Andrea és Fortuna SC
Szöveg: Sárkány Gyula és Fridrik Klaudia Bernadett